10.rész*Mágia

Nyöszörgésre ébredtem fel, mire csak másik oldalamra fordultam, amikor is beleütköztem egy mellettem fekvő személybe. Hangosabban nyögött fel, aminek hatására azonnal felnyitottam szemeimet. Amikor is megnyugodtam, hogy nem egy ismeretlen mellett fekszem, s nem is Harry társaságában, azonnal visszahunytam pilláim, hogy mielőbb újra álmaimba merülhessek.

Fejem sajgott, ahogyan a végtagjaim is, de próbáltam mielőbb mindent kizárni, ám a sötétségben képek villantak fel előttem, olyan képek, amelyek még engem is teljesen megleptek. Mosoly kúszott arcomra, amikor is bevillant, miként is hitettem el Harry-vel, hogy éjjel az ágyában fogok kikötni. Valószínű, hogy józan keretek között vissza fogtam volna magam, viszont szerencsére az alkoholnak, amely szervezetemben lüktetett, megtettem, s az őrület határáig hajszoltam őt.

- Nina, mi ez a jó kedv? - szólalt fel Gemma igen álmosan.

- Csak eszembe jutott az este - magyaráztam ennyivel.

- Ahogyan a bátyámat szívattad, igaz? - nevetett fel, amelyet azonnal abba is hagyott, s fejéhez kapott.

- Csodálkozom, hogy emlékezel rá.

- Attól, hogy rosszul lettem, nem jelenti, hogy semmi emlékem sincs - fordult felém. - Mindenre emlékszem, sőt igazán tetszett a szórakozóhelyen nyújtott produkciód, bár amikor már elkezdted, tudtam, hogy semmi sem lesz belőle. Harry csak ostoba, amiért hitt neked - mászott ki az ágyból. - De fogadd meg, amit most mondani fogok neked. Lehet, hagyja, hogy most játszadozz vele, de amikor nem számítasz rá, akkor fog lecsapni rád.

- Esélye sem lesz - másztam ki én is a kényelmet nyújtó ágyból.

- Ne becsüld alá, és ezt most nem, mint a testvére mondom - pillantott rám vissza válla felett. - Amit meg akar szerezni, meg is fogja. És a jelenlegi célpontja te vagy.

- Beszélt neked erről? - tettem fel a kérdést, miközben táskámba pakoltam el.

- Sose említi a lányokat az életében, egyszerűen csak magazinokból tájékozódom én is. Viszont amikor megjelentem a pályán, és te is ott voltál, egyértelmű volt, hogy a levegő forrt körülöttetek. Csodálom, hogy nem vetted még észre.

- Elhiheted, hogy észrevettem, csak hidegen hagy – feleltem őszintén. – Már az első pillanatban unszimpatikus volt, és ezt csak jobban felerősítette az utána történt dolgok.

- Mik történtek? – hangja kellően érdeklődő volt, talán túlságosan is.

- Csak az apróbb incselkedések – legyintettem.

- Nina, tudom, hogy mennyire erős vagy, de felesleges itt játszanod magad. Ismerem a bátyám, pontosan tisztába vagyok azzal, hogy mennyire is az emberek lelkébe tud tiporni – csuklómat megfogta, ezzel elérte, hogy ténylegesen rá figyeljek, hogy az arcát nézzem.

- Gemma, felesleges aggódnod, nagylány vagyok.

- Igen, feltűnt – bólintott, s utamra engedett végül.

Minél gyorsabban igyekeztem eljutni a fürdőszobáig a felfrissülés reményében. Szerencsémre Harry-vel nem akadtam össze, amiért nagyon is hálás voltam. Az alkohol már nem tombolt szervezetemben, a fejem őrült sajgással felelt minden mozdulatomra, míg közérzetem sem éppen a legjobb volt.

Bezártam a fürdőnek ajtaját, majd a pultra lepakoltam mindent, hogy végül el tudjam kezdeni a készülődést, hiszen megyünk tovább egy másik városba, egy másik hotelbe. Reménykedem, hogy egyedül kapjak egy szobát annak betudva, hogy már Gem is a körünkben van. Nem sok esélyt látok rá, de hát a remény hal meg utoljára, nincs igazam?

Zuhany kellemes meleg vízsugara minden gond nélkül szántotta végig bőröm felszínét, mielőtt a lefolyóban folytatta volna útját. Arcomat felfelé fordítottam, hogy a finom hő könnyedén elérje. Míg álltam, s élveztem a hőmérsékletet, újra átgondoltam a tegnapi dolgokat. Egyáltalán nem állt szándékomban beadni a derekam. Harry egy arrogáns tuskó volt mindig is, így akinek elsőnek lépnie kell, az ő, s nem pedig én.

A felfrissítő zuhanyzás után, a tükör előtt állapodtam meg, ahol is továbbra is igyekeztem valami elfogadható formát varázsolni magamnak. Szemeim karikásak voltak, amelyet teljesen meg is értettem, hiszen kialudni magam lehetetlenség volt.

Halvány sminket tettem fel, míg hajamat egy szoros copfba kötöttem fejem tetején. Egy könnyed, nyári ruhába bújtam, szandállal. Semmi hangulatom nem volt különösebb kiöltözéshez, ahogyan a magas sarkúhoz sem, így ez maradt. 

Utolsó pillantást vetettem, mielőtt is kiléptem a fürdőnek rejtekéből. Visszafelé a hálóba igen gyorsan kezdtem el szedni lábaim, ugyanis hallottam, ahogyan a számomra teljesen idegesítő személy szobájának ajtaja éppen nyitódott. Mondhatni, becsaptam magam mögött a fa ajtót. Ennyire nem állt szándékomban tudatni vele, hogy mennyire is kerülni szeretném, így reméltem, hogy kellően másnapos, fáradt volt, s jelét sem vette ügyetlenségemnek.

Gemma ijedten kapta fel rám tekintetét, míg én csak bocsánatkérően néztem rá. Láttam, hogy mondani akart valamit, ám inkább csendben felvette saját ruháit, és elvonult, hogy ő is elkészüljön. Amíg odavolt, addig nyugodtan, fejfájásommal együtt kezdtem el szépen elrendezni mindent a táskámban, ám végtelenségig azt sem húzhattam. Gyomrom is jelezte, hogy valami szilárd tápanyagér esedezik már, így mély levegőt vettem, imát mormoltam gyorsan, s a kilincsre téve kezem tártam fel az ajtót, hogy kijuthassak csendben a konyhába.

Leszegett tekintettel mentem végig, amolyan láthatatlannak gondolva magam, s álltam a hűtő elé, hogy valami élelmet szerezhessek. Magamhoz vettem pár dolgot, majd a pulton kezdtem el szorgoskodni, míg nem a tányérral a kezemben megfordulva megfagytam. Az asztal túloldalán Harry ült, egy nagy bögre kávéval a kezében.

- Felkelt szemtelen csipkerózsika is – kortyolt bele még gőzölgő italába.

Semmit sem hozzáfűzve kedves köszöntéséhez ültem le a legmesszebb tőle, hogy minden figyelmemet az ételemnek szentelhessem. Éreztem magamon égető, szinte már gyilkos tekintetét, de mit sem törődve vele kezdtem el enni.

- Semmi, szia, hogy vagy Harry? – újra felszólalt mély, rekedtes baritonján. – Micsoda modor – motyogott magába. – Meg kell, hogy tanítsalak néhány dologra.

Ez mindent jelentett, csak jót nem. Hallottam tisztán, ahogyan a szék éles hanggal találkozott a kemény márványpadlóval, amely arra engedett következtetni, hogy felállt. Bőre halkan érintkezett az enyhén hideg anyaggal, míg elém nem ért, s állapodott meg.

Csuklómra fonta hosszú ujjait, majd minden erőfeszítés nélkül rántott fel magával szembe. Szinte levegőt is elfelejtettem venni, amikor is csípőmre vezette hatalmas tenyerét. Nagyokat pislogtam, míg államnál fogva elérte, hogy tekintetünk egybekulcsolódjon. Egy fejjel magasabb volt nálam, így fel kellett néznem rá. Zöld smaragd szemei csak izzottak, ahogyan lejjebb kalandozott azokkal, enyhe dekoltázsomat szemügyre véve.

Szabad kezét nyakamra csúsztatta, majd ujjával onnan tovább haladva ruhámnak szegélyét járta körbe. Megállapodott szívemnél, amely őrült tempót diktált. Ha akartam, se tudtam volna tagadni, hogy mennyire is élveztem az érintéseit, a mocskos szavait, a közelségét. Igen, mindig is tiltakoztam, szórakoztam vele, de véleményem szerint nagyon is őrültnek kell lennie valakinek, hogy könnyedén szemet hunyjon felette. 

Tekintete régen nem az enyémét, hanem a bőrömet firtatták. Bármennyire is tiltakozni szerettem volna, vagy valamiféleképpen átvenni az irányítást, teljesen lefagytam. Túl fáradt voltam, gondolatim régen magamra hagytak.  Az pedig, hogy csak egy bokszeralsót viselt, nem sokat segített a helyzetemen.

Közelebb hajolt, homlokát enyémének döntötte, s mély levegőt vett, míg szemhéjait néhány pillanatig szorosan lehunyta. Fogalmam sem volt, hogy mi is a következő lépése, de tudatomat nagyon is izgatta, s felcsigázva vártam.

- Látod, már te sem menekülsz – húzta végig ajkait arcomon. – Te is ugyanúgy várod, hogy az ágyamba cipeljelek – suttogta mocskos hangon, egyáltalán nem romantikusan. – Érzem, hogyan hevül fel a tested csupán a közelemben. Alig érek hozzád, már is a remegés tőr rá, Ani.

Becenevem hallatán lehunytam pilláim, míg ő csak tovább simogatta arcomat puha, enyhén rózsaszín ajkaival. Ajkaim eltávolodtak egymástól, levegőt élesen szívtam magamba, annak reményében, hogy némi erőt szerzek, amivel elmenekülhetek mocskos kezei, szavai elől.

- Ne csináld – jött fel belőlem egy nyöszörgésszerű hang, mibe még én magam is beleremegtem.

- Gyenge vagy, édesem – nyomott csókot szám szélére. – Végre Te is belátod, hogy mennyire gyönyörűen egészítenénk ki egymást? Hogy mennyire is tudnánk örömet okozni a másiknak?

- Fejezd be – csúsztattam fedetlen mellkasára kezeimet, hogy eltudjam taszítani magamtól, ám ez hiba volt.

Egyszerre volt kemény, s puha. Mintha csak egy selyembe csomagolt acélt érintettem volna. Hiába is szerettem volna távolabb kerülni tőle, vonzereje teljesen magával ragadott. Szinte ittam a szavait, mintha valami mágikus ital lett volna, amely bódult állapotba kerít. Meleg lehelete simogatta arcomnak bőrét, míg ujjai csípőmön játszottak. Már rég feladtam mindent, már rég elhittem, hogy eléri célját, ahogyan ajkaimat éhesen vette célba.

- Nina, ez a tiéd? – kiabált Gemma, amellyel megtörte a körülöttünk lévő gyengéd burkot. – Véletlen hozzám kerülhetett.. – lépett be a konyhába, ám azonnal mozdulatlanná merevedett. – Oké, megyek is – ezzel újra magunkra hagyott minden szemrebbenés nélkül.

                                                                                     

Ps.: Rövid..stbstb..nem is illetem már szavakkal. Viszont előbb hoztam, amely remélem, hogy valamelyest kárpótól benneteket. Köszönöm az újabb feliratkozásokat. Facebook csoport.: ITT  xx