Azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Kapkodtam, és mindent túl aggódtam. Marie igyekezett nyugtatgatni, ahogyan Gemma is. A ruhám, a hajam, a manikűröm, minden tökéletes volt, még is úgy éreztem, hogy valami hiányzott. Fogalmam sem volt, hogy mi, de az érzés bennem lappangott.
Rengetegen hemzsegtek már a kertünkben, amely levendula és fehér színekkel volt feldíszítve. A szervezésben Gemma volt a segítségemre, hiszen Marieék csak az esküvő előtt pár nappal tudtak hozzánk utazni. Már a környéken is összeismerkedtem pár édesanyával, és családdal, ahogyan Harry is, bár inkább én voltam, aki a gyerekekkel járkált a játszóterekre, és minden felé. A gyermekeink, már nagyok. Olyan, mintha még csak tegnap tartottam volna a kezeim között őket csecsemőként. Már a négy évet is betöltötték, amit Harry egy nagy gyermekzsúr megrendezésével ünnepelt. Igen, Harry talán jobban élvezte az ugrálóvárat, és a hasonló gyermeki játékok nyújtotta örömöt, mint a vendégek, vagy éppen a szülinaposok.
Davina igazi nővérként viselkedik, bár mivel a korkülönbség igen csekély, így néha Nathaniel próbálja terelgetni a lányt, kisebb sikerrel. Davina nagyon hasonlít Harryre, bár az édesanyja vonásai is megtalálhatóak benne. Életvidám, egészséges kislány. Nagyon okos, és rengeteget tanul már most.
Nathaniel hasonló életvidámsággal rendelkezik. Ő is inkább Harryre hasonlít, bár az én lágyságom, és határozatlan természetem nagyon is megtalálható a személyiségében.
Természetesen mind a ketten már ültek édesapjuk versenyautójában. Harry megnyerte a NASCAR sivatagi futamát. Nagyon büszke voltam rá, főleg amiatt, hogy végül Ellie nyüstölésére elfogadott egy navigátort maga mellé. Sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekekre vigyáz majd Gemma és Liam, de én nem szerettem volna hosszú ideig magukra hagyni őket, így nem maradt más lehetősége.
Azóta Samuel pályafutását egyengeti. Autókat tesztelnek, és általában egy-egy futamára is kimegy. Mondhatni, hogy ő menedzseli a fiút, aki hatalmas tehetséggel van megáldva. Igaz, még a profik közé nem sikerült betornásznia magát, de így is nagyon jó helyen van, és Harry bizakodva jelentette ki, hogy még egy év, és igenis bekerül.
És, hogy én mit csinálok? A modellkedés mellett maradtam. A gyerekek már magánovódába járnak, így az időm nekem is szabad. Azóta a bizonyos ominózus óta, nincs bébiszitterünk, így Harryvel komoly egyeztetésen megyünk át, hogy mikor ki elfoglalt. Megbeszéltük, hogy amíg nem muszáj, nem szeretnénk egy idegent a gyermekeink mellé.
- Ide figyelj, Nina! - szólt rám Gem.
- Bocsánat - ráztam meg a fejemet, és az ablakról elvezettem a tekintetem. - Mit is mondtál?
- Azt, hogy ideje a fátylat is feltenni.
- Ó, persze - bólintottam, és hátat fordítottam Gemmának, aki a szőke tincseimre helyezte a könnyed anyagot. - Csodálatos vagy. Ha meglát Harry, biztos vagyok benne, hogy eláll a lélegzete is.
- Semmi újat nem fog látni - nevettem fel.
- Lehetséges, de hivatalosan is az övé leszel - mosolygott rám Marie.
- Hát igen, soha nem gondoltam volna, hogy a bátyám valamikor is megnősül. De őszintén mondom, hogy örülök, amiért téged választott. Mind a ketten csodásak vagytok, és megérdemlitek egymást, ahogyan a csodás családotokat is.
- Gem, mindjárt elsírom magam, kérlek - öleltem meg.
- Nem sír senki ma! - szólt ránk Marie. - Indulnod kell, mindenki elfoglalta már a helyét.
- Izgulok.
- Harry vár az oltárnál, a többiekkel meg ne foglalkozz - kacsintott rám Gem, és Marieval már el is hagyták a szobát.
Davina igazi nővérként viselkedik, bár mivel a korkülönbség igen csekély, így néha Nathaniel próbálja terelgetni a lányt, kisebb sikerrel. Davina nagyon hasonlít Harryre, bár az édesanyja vonásai is megtalálhatóak benne. Életvidám, egészséges kislány. Nagyon okos, és rengeteget tanul már most.
Nathaniel hasonló életvidámsággal rendelkezik. Ő is inkább Harryre hasonlít, bár az én lágyságom, és határozatlan természetem nagyon is megtalálható a személyiségében.
Természetesen mind a ketten már ültek édesapjuk versenyautójában. Harry megnyerte a NASCAR sivatagi futamát. Nagyon büszke voltam rá, főleg amiatt, hogy végül Ellie nyüstölésére elfogadott egy navigátort maga mellé. Sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekekre vigyáz majd Gemma és Liam, de én nem szerettem volna hosszú ideig magukra hagyni őket, így nem maradt más lehetősége.
Azóta Samuel pályafutását egyengeti. Autókat tesztelnek, és általában egy-egy futamára is kimegy. Mondhatni, hogy ő menedzseli a fiút, aki hatalmas tehetséggel van megáldva. Igaz, még a profik közé nem sikerült betornásznia magát, de így is nagyon jó helyen van, és Harry bizakodva jelentette ki, hogy még egy év, és igenis bekerül.
És, hogy én mit csinálok? A modellkedés mellett maradtam. A gyerekek már magánovódába járnak, így az időm nekem is szabad. Azóta a bizonyos ominózus óta, nincs bébiszitterünk, így Harryvel komoly egyeztetésen megyünk át, hogy mikor ki elfoglalt. Megbeszéltük, hogy amíg nem muszáj, nem szeretnénk egy idegent a gyermekeink mellé.
- Ide figyelj, Nina! - szólt rám Gem.
- Bocsánat - ráztam meg a fejemet, és az ablakról elvezettem a tekintetem. - Mit is mondtál?
- Azt, hogy ideje a fátylat is feltenni.
- Ó, persze - bólintottam, és hátat fordítottam Gemmának, aki a szőke tincseimre helyezte a könnyed anyagot. - Csodálatos vagy. Ha meglát Harry, biztos vagyok benne, hogy eláll a lélegzete is.
- Semmi újat nem fog látni - nevettem fel.
- Lehetséges, de hivatalosan is az övé leszel - mosolygott rám Marie.
- Hát igen, soha nem gondoltam volna, hogy a bátyám valamikor is megnősül. De őszintén mondom, hogy örülök, amiért téged választott. Mind a ketten csodásak vagytok, és megérdemlitek egymást, ahogyan a csodás családotokat is.
- Gem, mindjárt elsírom magam, kérlek - öleltem meg.
- Nem sír senki ma! - szólt ránk Marie. - Indulnod kell, mindenki elfoglalta már a helyét.
- Izgulok.
- Harry vár az oltárnál, a többiekkel meg ne foglalkozz - kacsintott rám Gem, és Marieval már el is hagyták a szobát.
Mélyen felsóhajtottam, és még egyszer a tükörben leellenőriztem magamat. Megfogtam az orhídeából készült virágcsokromat, és elindultam kifelé a hátsó kertajtó irányába, amely előtt a gyermekeim álltak már. Nathanielnél volt egy kis párnán az én gyűrűm, míg Davinanál Harry karikagyűrűje. Előttük állt Sophia és Andrew, Gemmáék fia, míg az ajtón belül Marie, aki intett a zongoristának, és a dallamok felcsendültek.
Bármennyire is fájt, de az édesapámmal évek óta nem tartottam a kapcsolatot, így az oltárhoz Liam kísért. Mosolyogva tartotta a kezét, én pedig belekaroltam. Drew és Sophia elindultak. Csodálattal néztem, ahogyan lépkedtek az asztalok között, majd lassan a mi gyermekeink is elindultak. Fogták egymás kezét, míg a másik kis kezükben a párnákat tartották. Már a látvány is megható volt, hát még amikor a tekintetem Harryével találkozott, amikor Liam oldalán kiléptem a násznép előtt. A kezeim remegtek, és ezt Liam is észrevehette, ugyanis a karján pihenő kezemre simította az övét megnyugtatásképpen. Rápillantottam hálásan, aztán újra előrepillantottam az anyakönyvezető irányába. A gyerekek Harry mellett ácsorogtak, és engem figyeltek. Mivel nem hívtunk meg sok vendéget, így hamar elérkezett a pillanat, amikor Harryvel a kezünk érintette egymást.
- Gyönyörű vagy - suttogta.
Elkezdődött a ceremónia. A csokromat Sophiának adtam, amikor is a gyűrűk felhúzására került a sor. Szinte fel sem fogtam a férfi szavait, a nevemet aláfirkantottam a megfelelő helyen, ahogyan Harry és a két tanúnk, Ed, és Marie is. A következő amely az emlékeimben megmaradt, azaz édes csókja volt, amely lágy, és egyszerre volt szenvedélyes is.
Harry felemelte a fiúnkat, míg én a lányunk kezét fogtam meg, és úgy indultunk el a gratulációk fogadása után az asztalunkhoz, amely nem kör alakú volt, mint a többieké. Harry és én ültünk középen, a két gyermekünk pedig mellettünk. Az estélyre felfogadott pincérek elkezdték feltálalni a vacsorát, amelyet Harryvel együtt választottunk ki. Két menüsor volt, amelyeket a meghívókkal együtt küldtünk ki, és a visszajelzések alapján lettek elkészítve az ételek.
- Mami - szólított meg Davina.
- Igen életem - néztem le a már süteményt majszoló lányomra.
- Én is egyszer ilyen hercegnő leszek, mint te? - kissé pöszén, teli szájjal kérdezte, melyet megmosolyogtam.
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam - mormogta Harry.
- Harry - pillantottam rá.
- Mi van? - vigyorgott, és egy kisebb puszit csent tőlem.
Jó kedvűen folytatódott az este. A gyerekek játszottak a számukra kialakított játszótéren, bár a ruháik ezt nem igazán értékelték. Szinte minden férfi felkért egy táncra, ahogyan Harry a nőnemű személyeket táncoltatta meg.
- Most azt hiszem, hogy meg kell döbbentenem a feleségemet - jelentette ki Harry, és egy székre ültetett. Kíváncsian figyeltem, ahogyan a nagy szoknyám alá nyúlt, és igyekezett megkeresni a jobbomat. Minden szempár ránk szegeződött.
- Mit csinálsz? - nevettem fel, ahogyan minden erejével igyekezett felfedni a lábamat.
- Meglátod, bébi - motyogta, és puszikkal kezdte elhalmozni a lábamat.
- Fejezd be - szóltam rá, mert számomra ez már más irányt mutatott, ám amikor a fogai a csipkés harisnyakötőmbe mélyesztette, és elkezdte lefelé húzni, teljesen elvesztem. Tényleg őrült még mindig! Visszaigazgatta a szoknyámnak a rétegeit, az csipkés fehér-kék anyagdarabot pedig a csuklójára tekerte. A férfiak fütyültek és hangosan tapsoltak, én pedig pirultam, és a zavaromban azt sem tudtam, hogy mit csináljak.
- Szerintem itt az ideje, hogy most te döbbentsd meg a férjedet - lépett mellém Gemma.
- Biztos? Még korai, nem szeretném kikiabálni.
- Akkor a nászéjszakán - kacsintott rám, melyen én is elnevettem magam, de a következő pillanatban, már Liam és Ed lépett mellém. Kézen fogtak, aztán elkezdek előre vezetni, míg Harryt a húga foglalta le.
- Hé, mit csináltok? - kérdeztem a sárcokat, akik a tágas kocsiba segítettek be, amely Liam tulajdonában állt.
- Elraboljuk a menyasszonyt - vigyorgott rám Robert, Liam öccse.
- Hát mivel te félig magyar lány vagy, és ez magyar szokás, amennyire utána néztünk, így itt sem maradhat el - magyarázta Ed, Liam mellől, aki sietve hajtott el a házunk elől.
- Ez őrültség - hajoltam előre. - Mi az, hogy elraboltok? Ez..ez..
- Ne aggódj, valószínű Gem mindjárt elmondja Harrynek, aki a nyomodba ered - Rod igyekszik nyugtatni.
- Őrültek vagytok!
Visszadőltem, a fátylamat levettem, és figyeltem, ahogyan a már sötét Los Angeles belvárosába hajt be Liam. Olyan utcába fordult, amelyet én nem igen ismertem, és amint megpillantottam rá is jöttem, hogy miért. Szórakozóhelyek, és bárok tömkelege volt jelen.
- Én ki nem szállok itt - jelentettem ki határozottan.
- Ó, dehogyem - mondta Ed, és már ki is pattant, majd kitárta a mellettem lévő ajtót. - Gyere, jó buli lesz- Táncolsz pár számra, amíg Harry nem nem jelenik.
- Pontosan tudja, hogy hol is keressen?
- Nem, csak az utcát - vigyorgott Liam.
- Öreg vagyok én már az ilyenhez - nyögtem fel szinte már fájdalmasan, aminkor kiszálltam a járműből.
- Fejezd be, és indulj - fogta meg a kezemet Liam, és bevezetett a másik két fiúval a szórakozóhely falai közé.
Elég sokan, sőt, talán mindenki megnézett, így kissé zavarban is éreztem magam. A táncoló ittas tömeg vonzotta a tekintetemet. Már régen jártam szórakozóhelyen, talán emiatt is vártam izgatottan, hogy táncolhassak, s a vágy is amiatt fűtött, hogy tudtam, Harry nemsokára megérkezik, és együtt táncolunk majd a reményeim szerint.
Bármennyire is fájt, de az édesapámmal évek óta nem tartottam a kapcsolatot, így az oltárhoz Liam kísért. Mosolyogva tartotta a kezét, én pedig belekaroltam. Drew és Sophia elindultak. Csodálattal néztem, ahogyan lépkedtek az asztalok között, majd lassan a mi gyermekeink is elindultak. Fogták egymás kezét, míg a másik kis kezükben a párnákat tartották. Már a látvány is megható volt, hát még amikor a tekintetem Harryével találkozott, amikor Liam oldalán kiléptem a násznép előtt. A kezeim remegtek, és ezt Liam is észrevehette, ugyanis a karján pihenő kezemre simította az övét megnyugtatásképpen. Rápillantottam hálásan, aztán újra előrepillantottam az anyakönyvezető irányába. A gyerekek Harry mellett ácsorogtak, és engem figyeltek. Mivel nem hívtunk meg sok vendéget, így hamar elérkezett a pillanat, amikor Harryvel a kezünk érintette egymást.
- Gyönyörű vagy - suttogta.
Elkezdődött a ceremónia. A csokromat Sophiának adtam, amikor is a gyűrűk felhúzására került a sor. Szinte fel sem fogtam a férfi szavait, a nevemet aláfirkantottam a megfelelő helyen, ahogyan Harry és a két tanúnk, Ed, és Marie is. A következő amely az emlékeimben megmaradt, azaz édes csókja volt, amely lágy, és egyszerre volt szenvedélyes is.
Harry felemelte a fiúnkat, míg én a lányunk kezét fogtam meg, és úgy indultunk el a gratulációk fogadása után az asztalunkhoz, amely nem kör alakú volt, mint a többieké. Harry és én ültünk középen, a két gyermekünk pedig mellettünk. Az estélyre felfogadott pincérek elkezdték feltálalni a vacsorát, amelyet Harryvel együtt választottunk ki. Két menüsor volt, amelyeket a meghívókkal együtt küldtünk ki, és a visszajelzések alapján lettek elkészítve az ételek.
- Mami - szólított meg Davina.
- Igen életem - néztem le a már süteményt majszoló lányomra.
- Én is egyszer ilyen hercegnő leszek, mint te? - kissé pöszén, teli szájjal kérdezte, melyet megmosolyogtam.
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam - mormogta Harry.
- Harry - pillantottam rá.
- Mi van? - vigyorgott, és egy kisebb puszit csent tőlem.
Jó kedvűen folytatódott az este. A gyerekek játszottak a számukra kialakított játszótéren, bár a ruháik ezt nem igazán értékelték. Szinte minden férfi felkért egy táncra, ahogyan Harry a nőnemű személyeket táncoltatta meg.
- Most azt hiszem, hogy meg kell döbbentenem a feleségemet - jelentette ki Harry, és egy székre ültetett. Kíváncsian figyeltem, ahogyan a nagy szoknyám alá nyúlt, és igyekezett megkeresni a jobbomat. Minden szempár ránk szegeződött.
- Mit csinálsz? - nevettem fel, ahogyan minden erejével igyekezett felfedni a lábamat.
- Meglátod, bébi - motyogta, és puszikkal kezdte elhalmozni a lábamat.
- Fejezd be - szóltam rá, mert számomra ez már más irányt mutatott, ám amikor a fogai a csipkés harisnyakötőmbe mélyesztette, és elkezdte lefelé húzni, teljesen elvesztem. Tényleg őrült még mindig! Visszaigazgatta a szoknyámnak a rétegeit, az csipkés fehér-kék anyagdarabot pedig a csuklójára tekerte. A férfiak fütyültek és hangosan tapsoltak, én pedig pirultam, és a zavaromban azt sem tudtam, hogy mit csináljak.
- Szerintem itt az ideje, hogy most te döbbentsd meg a férjedet - lépett mellém Gemma.
- Biztos? Még korai, nem szeretném kikiabálni.
- Akkor a nászéjszakán - kacsintott rám, melyen én is elnevettem magam, de a következő pillanatban, már Liam és Ed lépett mellém. Kézen fogtak, aztán elkezdek előre vezetni, míg Harryt a húga foglalta le.
- Hé, mit csináltok? - kérdeztem a sárcokat, akik a tágas kocsiba segítettek be, amely Liam tulajdonában állt.
- Elraboljuk a menyasszonyt - vigyorgott rám Robert, Liam öccse.
- Hát mivel te félig magyar lány vagy, és ez magyar szokás, amennyire utána néztünk, így itt sem maradhat el - magyarázta Ed, Liam mellől, aki sietve hajtott el a házunk elől.
- Ez őrültség - hajoltam előre. - Mi az, hogy elraboltok? Ez..ez..
- Ne aggódj, valószínű Gem mindjárt elmondja Harrynek, aki a nyomodba ered - Rod igyekszik nyugtatni.
- Őrültek vagytok!
Visszadőltem, a fátylamat levettem, és figyeltem, ahogyan a már sötét Los Angeles belvárosába hajt be Liam. Olyan utcába fordult, amelyet én nem igen ismertem, és amint megpillantottam rá is jöttem, hogy miért. Szórakozóhelyek, és bárok tömkelege volt jelen.
- Én ki nem szállok itt - jelentettem ki határozottan.
- Ó, dehogyem - mondta Ed, és már ki is pattant, majd kitárta a mellettem lévő ajtót. - Gyere, jó buli lesz- Táncolsz pár számra, amíg Harry nem nem jelenik.
- Pontosan tudja, hogy hol is keressen?
- Nem, csak az utcát - vigyorgott Liam.
- Öreg vagyok én már az ilyenhez - nyögtem fel szinte már fájdalmasan, aminkor kiszálltam a járműből.
- Fejezd be, és indulj - fogta meg a kezemet Liam, és bevezetett a másik két fiúval a szórakozóhely falai közé.
Elég sokan, sőt, talán mindenki megnézett, így kissé zavarban is éreztem magam. A táncoló ittas tömeg vonzotta a tekintetemet. Már régen jártam szórakozóhelyen, talán emiatt is vártam izgatottan, hogy táncolhassak, s a vágy is amiatt fűtött, hogy tudtam, Harry nemsokára megérkezik, és együtt táncolunk majd a reményeim szerint.
- Tessék! - hirtelen a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt, én pedig a pultra csaptam.
- Ejha! - kiáltott fel Rob.
- Nem ihatok, sajnálom!
- Indulj táncolni - mondta Liam.
- Minek? Egyedül?
- Gemma írt, hogy Harry úton van - informált Liam.
- Nem adok neki tíz percet, és már itt lesz - vigyorgott Ed.
- Csesszétek meg - mosolyogtam rájuk bájosan, majd a lépcső felé indultam, le a tánctérre.
A ruhám terjedelemben igen nagynak bizonyult, de jó páran megmosolyogtak és helyet adtak, illetve le is álltak velem táncolni. Furcsa, még is kellemes érzés volt, újra egy ilyen helyen táncolni. Tisztelet tudóan táncoltak velem a fiúk, akik néha megpörgettek, még ha az a dal ritmusára nem is illett a lépéssorozat.
Mosolyogtam, és tényleg felszabadult voltam, elfelejtettem, hogy mennyi idős is vagyok, és hogy már édesanya, és feleség.
- Az én elszökött feleségem - ölelt át hátulról Harry, és a nyakamba csókolt.
Megremegtem az érintésének nyomán, és szembefordultam vele. Ajkaink egybeforrtak, ám a tánc nem állt meg. Csípőnk mozgott, az ajkunk pedig elszakadt egymástól, és a tekintetünk kapcsolódott egybe.
- Ha tudtam volna, hogy mit terveznek, le sem vettem volna rólad a szemem.
- Itt vagyok, és én sem tudtam a tervükről - vallottam be.
- Említettem ma már, hogy mennyire gyönyörű is vagy?
- Számtalanszor - vigyorodtam el.
- Hm, akkor máshogy is bókolnom kell - mormolta, és megragadta a kezemet.
Kérdés nélkül követtem, ki az épületből, egyenesen a kocsinkig. A mai este Gemmáék vigyáznak a gyerekek. A nászutat egy családi nyaralásra szerveztük meg, de Harry a nászéjszakából nem engedett. Nem mintha valami újat tudnék mutatni neki. Ezen nevetett, és csak annyit felelt erre, hogy ez az éjszaka akkor is nyugalomban csak a miénk lesz.
Nem utaztunk el, és túlságosan messze se mentünk, csak egy csodálatos hotelbe, a parton. Harry elkérte a mágneskártyát, aztán vezetett is a lifthez, ahol végig szorosan maga mellett tartott, míg a másik kezével, a már összepakolt kis bőröndöt húzta.
A szoba csodás volt, és elkápzártató. Harry letette a bőröndöt, aztán a zakójától, a cipőétől és a zoknijától is megszabadult. Elém állt, én pedig kibújtam a magas sarkú cipőmből. Ujjai ügyesen ragadták meg a hajamban lévő hajtűket, és lassan elérte, hogy a szőke tincseim a vállaimra omoljanak. Ezt követően mögém lépett, aztán a fűzőt kezdte el kibontani lassan, egészen addig, amíg a lábaim köré nem esett a nehéz ruha.
Végigsimított az oldalamon, majd engem fordított magával szembe, és csókolt meg hevesen. Ezúttal az én ujjaim kezdtek el ügyeskedni, és megszabadítani őt a ruháitól. Amint már csak egy bokszerben állt előttem, a combjaimnál fogva az ölébe kapott, és a hatalmas ágyon döntött végig. Hajába túrtam, ahogyan ő a melleimet kezdte el lázas csókjaival behinteni, míg a kezei mindenhol bebarangolták a testemet. Az apró bugyit lehúzta rólam, így már teljesen meztelenül feküdtem alatta.
Lenyúltam, és a fenekébe markoltam a pamut alatt, és csak azután toltam le róla a már feleslegessé vált ruhadarabot. Megcirógatta az arcomat, miközben végig a szemeimbe nézett. Puszit nyomott a számra, a lábamat a csípője köré fonta, és lassan belém temetkezett.
Más volt, sokkal másabb. Az utóbbi időkben nem igazán volt időnk egymásra, talán ezért is volt annyira fenséges a kapcsolat. Lassan mozgott, szinte már kínzóan lassan, míg végig a számat csókolta, és a testemet simogatta. Hiányzott már nagyon. Öleltem szorosan, a haját túrtam, és a nevét sóhajtoztam. A fülembe suttogott csodás bókokat, én pedig pillanatok alatt szétestem alatta.
Mellém gördült, és rám pillantott: - Fürödj velem.
- Rendben.
Bevezetett a fürdőszobába, ahol meg is engedte a hatalmas kádnál a vizet. A hajamat egy gumival fogtam fel, aztán a habok közé csatlakoztam újdonsült férjemhez. A karjaiba zárt és néha csókot hintett a bőrömre.
- Sohasem gondoltam volna, hogy mi egymás mellett fogunk kikötni - sóhajtottam fel.
- Ha visszagondolok arra, hogy mennyire bunkó voltam, és, hogy mindenáron meg akartalak dugni - nevetett fel.
- Ha azt nézzük, elérted a célod - vigyorogtam rá a vállam fölött.
- Annál sokkal többet - húzta meg fogaival a fülcimpámat.
- El kell mondanom valamit - fordultam oldalasan.
- Félnem kellene?
- Hát, remélem, hogy nem fog megijeszteni a hír - pillantottam le a kezeinkre. - Azt hiszem még egy kis versenyzővel bővül a családunk.
- Tessék? - pillantott rám. - Terhes vagy?
- Igen, pár hete sejtettem már, de csak pár napja voltam orvosnál, és gondoltam, hogy ma este mondom el neked.
Kezét a hasamra simította, amely még lapos volt. Ajkait az enyéimre illesztette, és még közelebb vonva magához vallott szerelmet újra, s újra.
Elérkeztünk ehhez is. Igen, ez a történetem bezárja a kapuit. Tudjátok, hogy nem szoktam köszönetnyílvánítást írni, mert én már annyi történetet írtam, és még jelenleg is vannak folyamatban írásaim, hogy az ilyet, én arra tartogatom, amikor búcsút intek a blogvilágnak.
Ettől függetlenül szeretném megköszönni nektek, hogy olvastátok ezt az írásomat, hogy írtatok megjegyzést, és, hogy felíratkoztatok.
Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket az egész törtnétettel kapcsolatban. Melyik volt a kedvenc részetek, és melyik volt, ami nem igazán tetszett? Remélem, hogy kapok pár megjegyzést. :)
Aki szeretne még tőlem olvasni, az megteheti. A fabecook csoportban az összes írásom címe megtalálható.: Alexa S. blogs örülnék, ha csatlakoznátok!
A jelenleg is folyamatban lévő írásaimat belinkelem ide. Mindegyik Harrys, és AU történet!
http://holdigesvisszaharrystylesau.blogspot.hu/
http://revivalhssgau.blogspot.hu/
http://thestoryofus-tommoandstyles.blogspot.hu/
- Ejha! - kiáltott fel Rob.
- Nem ihatok, sajnálom!
- Indulj táncolni - mondta Liam.
- Minek? Egyedül?
- Gemma írt, hogy Harry úton van - informált Liam.
- Nem adok neki tíz percet, és már itt lesz - vigyorgott Ed.
- Csesszétek meg - mosolyogtam rájuk bájosan, majd a lépcső felé indultam, le a tánctérre.
A ruhám terjedelemben igen nagynak bizonyult, de jó páran megmosolyogtak és helyet adtak, illetve le is álltak velem táncolni. Furcsa, még is kellemes érzés volt, újra egy ilyen helyen táncolni. Tisztelet tudóan táncoltak velem a fiúk, akik néha megpörgettek, még ha az a dal ritmusára nem is illett a lépéssorozat.
Mosolyogtam, és tényleg felszabadult voltam, elfelejtettem, hogy mennyi idős is vagyok, és hogy már édesanya, és feleség.
- Az én elszökött feleségem - ölelt át hátulról Harry, és a nyakamba csókolt.
Megremegtem az érintésének nyomán, és szembefordultam vele. Ajkaink egybeforrtak, ám a tánc nem állt meg. Csípőnk mozgott, az ajkunk pedig elszakadt egymástól, és a tekintetünk kapcsolódott egybe.
- Ha tudtam volna, hogy mit terveznek, le sem vettem volna rólad a szemem.
- Itt vagyok, és én sem tudtam a tervükről - vallottam be.
- Említettem ma már, hogy mennyire gyönyörű is vagy?
- Számtalanszor - vigyorodtam el.
- Hm, akkor máshogy is bókolnom kell - mormolta, és megragadta a kezemet.
Kérdés nélkül követtem, ki az épületből, egyenesen a kocsinkig. A mai este Gemmáék vigyáznak a gyerekek. A nászutat egy családi nyaralásra szerveztük meg, de Harry a nászéjszakából nem engedett. Nem mintha valami újat tudnék mutatni neki. Ezen nevetett, és csak annyit felelt erre, hogy ez az éjszaka akkor is nyugalomban csak a miénk lesz.
Nem utaztunk el, és túlságosan messze se mentünk, csak egy csodálatos hotelbe, a parton. Harry elkérte a mágneskártyát, aztán vezetett is a lifthez, ahol végig szorosan maga mellett tartott, míg a másik kezével, a már összepakolt kis bőröndöt húzta.
A szoba csodás volt, és elkápzártató. Harry letette a bőröndöt, aztán a zakójától, a cipőétől és a zoknijától is megszabadult. Elém állt, én pedig kibújtam a magas sarkú cipőmből. Ujjai ügyesen ragadták meg a hajamban lévő hajtűket, és lassan elérte, hogy a szőke tincseim a vállaimra omoljanak. Ezt követően mögém lépett, aztán a fűzőt kezdte el kibontani lassan, egészen addig, amíg a lábaim köré nem esett a nehéz ruha.
Végigsimított az oldalamon, majd engem fordított magával szembe, és csókolt meg hevesen. Ezúttal az én ujjaim kezdtek el ügyeskedni, és megszabadítani őt a ruháitól. Amint már csak egy bokszerben állt előttem, a combjaimnál fogva az ölébe kapott, és a hatalmas ágyon döntött végig. Hajába túrtam, ahogyan ő a melleimet kezdte el lázas csókjaival behinteni, míg a kezei mindenhol bebarangolták a testemet. Az apró bugyit lehúzta rólam, így már teljesen meztelenül feküdtem alatta.
Lenyúltam, és a fenekébe markoltam a pamut alatt, és csak azután toltam le róla a már feleslegessé vált ruhadarabot. Megcirógatta az arcomat, miközben végig a szemeimbe nézett. Puszit nyomott a számra, a lábamat a csípője köré fonta, és lassan belém temetkezett.
Más volt, sokkal másabb. Az utóbbi időkben nem igazán volt időnk egymásra, talán ezért is volt annyira fenséges a kapcsolat. Lassan mozgott, szinte már kínzóan lassan, míg végig a számat csókolta, és a testemet simogatta. Hiányzott már nagyon. Öleltem szorosan, a haját túrtam, és a nevét sóhajtoztam. A fülembe suttogott csodás bókokat, én pedig pillanatok alatt szétestem alatta.
Mellém gördült, és rám pillantott: - Fürödj velem.
- Rendben.
Bevezetett a fürdőszobába, ahol meg is engedte a hatalmas kádnál a vizet. A hajamat egy gumival fogtam fel, aztán a habok közé csatlakoztam újdonsült férjemhez. A karjaiba zárt és néha csókot hintett a bőrömre.
- Sohasem gondoltam volna, hogy mi egymás mellett fogunk kikötni - sóhajtottam fel.
- Ha visszagondolok arra, hogy mennyire bunkó voltam, és, hogy mindenáron meg akartalak dugni - nevetett fel.
- Ha azt nézzük, elérted a célod - vigyorogtam rá a vállam fölött.
- Annál sokkal többet - húzta meg fogaival a fülcimpámat.
- El kell mondanom valamit - fordultam oldalasan.
- Félnem kellene?
- Hát, remélem, hogy nem fog megijeszteni a hír - pillantottam le a kezeinkre. - Azt hiszem még egy kis versenyzővel bővül a családunk.
- Tessék? - pillantott rám. - Terhes vagy?
- Igen, pár hete sejtettem már, de csak pár napja voltam orvosnál, és gondoltam, hogy ma este mondom el neked.
Kezét a hasamra simította, amely még lapos volt. Ajkait az enyéimre illesztette, és még közelebb vonva magához vallott szerelmet újra, s újra.
VÉGE
Elérkeztünk ehhez is. Igen, ez a történetem bezárja a kapuit. Tudjátok, hogy nem szoktam köszönetnyílvánítást írni, mert én már annyi történetet írtam, és még jelenleg is vannak folyamatban írásaim, hogy az ilyet, én arra tartogatom, amikor búcsút intek a blogvilágnak.
Ettől függetlenül szeretném megköszönni nektek, hogy olvastátok ezt az írásomat, hogy írtatok megjegyzést, és, hogy felíratkoztatok.
Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket az egész törtnétettel kapcsolatban. Melyik volt a kedvenc részetek, és melyik volt, ami nem igazán tetszett? Remélem, hogy kapok pár megjegyzést. :)
Aki szeretne még tőlem olvasni, az megteheti. A fabecook csoportban az összes írásom címe megtalálható.: Alexa S. blogs örülnék, ha csatlakoznátok!
A jelenleg is folyamatban lévő írásaimat belinkelem ide. Mindegyik Harrys, és AU történet!
http://holdigesvisszaharrystylesau.blogspot.hu/
http://revivalhssgau.blogspot.hu/
http://thestoryofus-tommoandstyles.blogspot.hu/
Sok puszi, és ölelés. Alexa S. xx
